Már hosszú ideje vártuk mindannyian a Stray debütálását, amit eredetileg 2021 októberére terveztek, de idő közben többször is halasztásra került – nem tudni pontosan, miért, de a hosszúra nyúlt pandémiás időszak miatt van erre egy-két tippünk. Lényeg a lényeg: a szomorkodás ideje véget ért, ugyanis július 19-én végre napvilágot látott a BlueTwelve Studio jóvoltából fejlesztett és az Annapurna Interactive által kiadott macskás cyberpunk játék PayStation 4-re, PlayStation 5-re és PC-re egyaránt.

A sztori:

Történetünk kezdetén négy kóbor macska vándorol egy elhagyatott létesítmény romjain keresztül, de egy óvatlan lépés miatt egyikük elszakad a többitől és egy óriási, hosszas és fájdalmas zuhanást követően egy földalatti városban reked, ami olyannyira elhagyatott és szeméttel, fertőzéssel gazdagított, hogy hamar egyértelművé válik számunkra: az emberi élet itt már nincs többé. Némi bóklászás után egy laboratóriumszerű helyen főhős cicánk segít letölteni egy mesterséges intelligenciát egy kis drón testébe, aki elmagyarázza neki, hogy korábban egy tudósnak segített, de az azóta eltelt többszáz év során memóriája sajnos megrongálódott, amit némi idő lesz helyreállítani.

Ennek ellenére megígéri szőrös kis hősünknek, hogy végig kíséri őt útján és segít neki újra feljutni a felszínre, így ő lesz a hűséges kis társunk, aki közben a B-12 nevet kapja. Egy járvány miatt az emberi élet ugyan teljesen eltűnt a városokból, de robot szolgáik ott maradtak, akik az emberiség távollétében öntudatra ébredtek és saját otthont teremtettek maguknak a romok között, de így ők is csapdába estek a föld alatt. Természetesen a ránk leselkedő veszély is adott, hiszen a romos városok tele vannak Zurkokkal, pontosabban olyan mutáns lényekkel, akik fejlődésük során nem csak a szerves életet falják fel, hanem a mesterségeset is – tehát a robotoknak sincs már sok hátra és természetesen ők is félelemben élnek. A játék során sok mindenkivel találkozunk és érdekesebbnél érdekesebb feladatokba botlunk, de az azokra való tekintettel, akik még nem játszották végig ezt a játékot, de tervezik, nem részleteznénk tovább – derítse ki mindenki saját maga! ;)

A játékmenet:

Grafikai szempontból lehengerlő látványvilág tárul elénk, de ez nem meglepő, hiszen az Unreal Engine 4 mancsoskodik, akarom mondani kezeskedik szemünk garantált elkápráztatásáért. A több fejezetből összeálló utazás során nem csak városrészeket fedezhetünk fel, hanem csatornáktól kezdve metróállomásokon át számos izgalmas helyet. Mindez epizodikusan bontakozik ki, tehát az események csak korlátozott részben zajlanak nyílt világban, így aki még nem próbálta ezt a játékot semmiképpen se gondolja azt, hogy ez annyira nyitott lesz, mint egy szinte mindenki által jól ismert GTA.

Olyannyira kötött útvonalakon mozgunk, hogy még azt sem határozhatjuk meg szabadon, hova ugrunk fel vagy le, csak ha látóterünkben látjuk a megfelelő X gombot, akkor ugorhatunk platformról platformra és akadályokon át, de a környezettel folyamatos interakcióba lépve új utakat nyithatunk meg. Ilyen például az, amikor a sok ajtó közül az egyiken, ha elég sokáig kaparunk, beinvitálást érhetünk el. Ennek ellenére sokszor adja magát egy-egy eldugott zug is az út során, de végül még sincs ott semmi olyan, amire számítanánk – titkos út vagy különleges tárgy. Az egész kaland során nem sok mindent, mindössze két féle dolgot gyűjthetünk: a kis dróntársunk, B-12 emlékeit és néhány tárgyat, ami hasznát fogja venni utunk során, legyen az egy kép vagy akár egy kotta.

Elveszni akkor sem tudnánk, ha akarnánk, hiszen sokszor csak a sárga fényeket kell követnünk a koszos és zsúfolt, de mégis színes, plakátokkal és neonfényekkel teli kisvárosokban. Ha mégis elbizonytalanodnánk, akkor B-12 bármikor a segítségünkre lesz, hiszen konkrétan megmondja, hogyan kell tovább haladnunk és emellett minden olyanra képes, amire mi macskaként nem: tud kommunikálni a robotokkal, elektromos eszközöket használni és fellebegni elérhetetlen helyekre. Ezen felül világítani is tud nekünk a sötét zugokban, továbbá egy gyengécske, mégis pusztító fegyverrel is a segítségünkre van a kis patkányszerű lények megsemmisítéséhez – amik egyébként folyamatosan rajban közlekednek és egy szempillantásnyi idő alatt képesek minket ellepni és végezni velünk, ha nem vagyunk elég gyorsak.

Ezt leszámítva szerencsére nem csak az ujjainkat kell tornáztatni a kontrolleren vagy a billentyűzeten, hanem az agyunkat is: nem mindegy, melyik csövön vagy légkondicionáló egységen tudsz feljebb jutni vagy milyen tárggyal kell leállítanod egy óriási ventilátort az átjutás érdekében és akkor a rejtett kódok megfejtéséről már ne is beszéljünk, ahol két latin betűtől teljesen távol álló karakter jelez egy utcai címet, három zöld pötty egy lakóház emeletét, öt piros pötty pedig az ajtó számát. Gondoltad volna?

Szerencsére az emberi tulajdonságokkal felruházott robotok többsége bármikor készségesen áll segítségedre egy-kettőt leszámítva, akik igazából semmi különösebbet nem mondanak.

Bundás hősünk:

Na de milyen is macskának lenni egy posztapokaliptikus világban? Pontosan olyan, mint a mi 21. századi földi életünkben. Egy vödör festéktől kezdve egészen egy rekesz üveg leveréséig minden olyasmit megtehetsz, amit ezek a négylábú jószágok általában szoktak és amitől a macskák valójában macskák. Szinte bárki lábához hozzádörgölődzhetsz vagy az ölébe bújva szundikálhatsz néhány szeretetteljes pillantásért cserébe, korlátlanul nyávoghatsz, dagaszthatod a szőnyegeket, kaparhatod az ajtókat és bútorokat, továbbá egy komplett társasjátékot is a földre boríthatsz vagy egy asztalnyi biliárdgolyó helyzetét rendezheted át még a legapróbb ejnye-bejnye nélkül is.

Korlátlanul bámulhatsz tárgyakat vagy simán csak meredhetsz a messzeségbe kifejezéstelen arccal, de természetesen bármelyik útszéli papírdobozba beleugorhatsz és elbújhatsz vagy papírzacskóval a fejeden is csatangolhatsz, arról már nem is beszélve, hogy ha bármit is rátesznek a hátadra, KÖTELEZŐ leblokkolnod és fél méter séta megtétele után eldőlnöd, mint egy krumpliszsák.

Összegzés:

A Stray a rövid és kötött játékmenetének ellenére is kihagyhatatlan, amire majd hosszú idő után is valószínűleg még emlékezni fogunk. Az elcsépelt posztapokaliptikus világban játszódó stílus keretein belül is tudott valami újat mutatni nekünk: egy lehetetlent nem ismerő kóbor macskát egy olyan emberiség nélküli civilizációban, ahol az emberi tulajdonságokkal felruházott robotok kétségbeesetten próbálják megtartani az emberi lét mivoltának leginkább pozitív mozzanatait a biológiai határok teljes ignorálásával. Vannak, akik elveszett robotédesapjukat hiányolják szüntelenül, vannak olyanok, akik szervetlen formájuk ellenére is képesek lerészegedni és vannak azok is, akik a fedél nélkül maradókkal ellentétben otthonuk minden számukra szükségtelen szegletében (pl.: kád, mosdókagyló) csodás zöld növényeket gondoznak megállás nélkül, egy jobb élet reményében.

Feldobnád az otthoni játékélményt? Nézz szét aktuális ajánlataink között!